A múlt öröksége
"Emlékezetül adom mindenkinek akiket illet, hogy Magyarország Országgyűlése a következő törvénycikket alkotta..."
Igy kezdődik az ipari tanulókról szóló törvény, amelynek értelmében lehetségessé vált városunkban az élelmiszeripar szakoktatás részeként egy iskola alapítása 1953-ban. Kovács Sándor a Nagykőrösi Konzervgyár akkori igazgatója így nyilatkozott erről: "Szakmunkások régen a gyárban csak a karbantartás vonalán dolgoztak. Konzervipari szakmunkás nem is létezett, a fogalom se volt meg. 1953-ban Nagykőrösön létesítettük mi magunk az első szakmunkásképzőt, országosan az elsőt, az Élelmiszeripari Minisztérium támogatásával. Hároméves iskola volt, de mindjárt nemcsak Nagykőrös számára. Más gyárakból is iskoláztak be jövendő szakmunkásokat."
Az iparral nem igazán rendelkező Nagykőrös számára nagy lehetőséget jelentett a Konzervgyár fejlesztése, mely különösen 1957-től volt látványos. Az államilag dotált keletre irányuló élelmiszerexport kielégítésére valóban sok szakemberre volt szükség. Kezdetben három osztályban 103 fő tanulta a konzervgyártó szakmát. Az első épület amely otthont adott a képzésnek a Cifra csárda volt. Az Arany János u. 28. sz. a. épületbe 1954 novemberében költözött az intézet, hogy az oktatás feltételein valamit javítson. A tanári testület tagjai voltak a kezdet kezdetén: Gyaraky Jenő igazgató, dr. Bognár Gyula igazgatóhelyettes, Ballun Zoltánné, Bánóczi Endre, Csókás Balázs, Csikai Pál, Fruttus Istvánné, Hegedűs Károly, Inkei István, Kiss Lajosné, Kovács Sándorné, Somodi Dániel, Szilágyi István, Tóth Balázsné, Végh József.
Az iskola élete nem volt könnyű, hiszen az Arany J. utcai épületben gond volt az energia és vízellátással, s az épületben csak a leányok kollégiumi elhelyezésére volt lehetőség, a fiuk továbbra is a Cifra csárdában laktak. A nagy távolság a tanintézet, a kollégium és a Konzervgyár között kétség kívül nehezítették a nevelés, az irányítás feladatait. Korszerűsítésre és bővítésre szorult volna a tanítandó szakmai anyag is, mert a fejlődés felvetette a szakosítás problémáját,de a termékek idény jellege miatt az elképzelések nem valósulhattak meg maradéktalanul. Ezért a bővítés más irányt véve a sütőipari képzés beindításával valósult meg. Az elsős sütős szakmunkás osztály 1956-57-es tanévben kezdte meg tanulmányait intézetünk elődjében. A pékek gyakorlati oktatása a Szolnoki u. 52. sz. alatti üzemben folyt, amely a Sütőipari Vállalat tulajdonában volt. A kis üzem gépesítése és fejlesztése 1960-tól indulhatott meg, amikor iskolai tulajdonba került.
Az elméleti oktatás feltételeinek javítására kapta meg a volt Járásbíróság épületében 4 tantermét az iskola, majd a Szabadság tér l. sz. alatt is folyt tanítás három teremben. A két szak mellett esti és levelező tagozaton húsipari technikusképzés, nappali tagozaton baromfihusfeldolgozó szakmunkásképzés is indult. A gépműhelyi gyakorlatok oktatását egy magánház pincéjében kezdték meg, de a tanulólétszám hamar túlnőtte ezt a kezdetleges gyakorlati helyet. A gépek megismerésére továbbra is a termelő üzemekben nyílt lehetőség. A laboratóriumi gyakorlatok egy padlástérben kialakított kémia teremben folytak azzal a céllal, hogy az alapvető jártasságot az élelmiszerek vizsgálatában megszerezzék a tanulók. Ez a "hősi korszak" 1971-ig tartott, ekkor költözött át jelenlegi épületébe a Toldi iskola. Ettől kezdve 16 tanterem, 4 előadó, 2 laboratórium, 600 személyes kollégium, konzerv- és sütőipari tanműhely, 4 géptani oktatóterem, l.000 személy ellátására alkalmas konyha és 690 m2 sportcsarnok biztosította az oktatás tárgyi feltételeit. Ezeket az optimálisnak mondható körülményeket az 1980-as évek közepére ismét kinőtte az iskola. Ekkor került sor a gépész osztályok szakmai képzését szolgáló 5 gyakorlati terem felépítésére. 1991. szeptemberében ez az új épületszárny kiegészült négy elméleti oktatást szolgáló teremmel, melyek szintén a gépész képzést hívatottak szolgálni. Az iskola fejlődése eddig töretlen volt, és szeretnénk a jövőben bízva gondolkodni az oktatás elméleti és gyakorlati tartalmának megváltoztatásával megfelelni a XXI. sz. elvárásainak is.
Marton Gézáné egykori igh.
